Régi teáskönyveket, yunnani útikalauzokat lapozgatva, biztosan találkoztál a „világ legöregebb” teafájával, a tea királlyal. Jellegzetes, négy irányban elágazó törzse előtt miao népviseletbe öltözve pózoltak a lányok, vagy turisták.
A hatvanas években a tea eredetére irányuló intenzív kutatás indult Yunnanban, aminek eredményeképpen 1961-ben a Menghai északi részén fekvő Bada hegység 巴达山 részét képező Da Hei Shan 大黑山 mélyén, Bada várostól 60 kilométerre délnyugatra egy gigantikus tea példányt fedeztek fel, amit csakhamar tea királynak neveztek el, és ettől fogva hivatalos propaganda és turisztikai kiadványok illusztrációjaként szolgált. A Camelia sinensis var. taliensis (Var. Dali), teafajta fája 1900 méter tengerszint feletti magasságon egy őserdővel benőtt hegyoldalon állt, a törzs kerülete a föld felszíne felett 2,5 méter volt, és teljes magasságát 34 méterben állapították meg. A fa korát mindenféle vizsgálatok után 1700 évben rögzítették. A fa felfedezése és propagálása fontos lépcső volt Yunnannak a tea szülőhelyeként és otthonaként való meghatározásában.
A teafa felfedezéséről a Menghai Teaüzem akkori vezetője adott nagyon érzékletes és pontos beszámolót, amiből kiderült, hogy a teafát több, szintén hatalmas példánnyal együtt már 1956-ban felfedezték a helyiek. A teakirály pontos helye K. h. 100°, É. sz. 21° 50′ Bada területén, Xialiangzi He Pine város körzetében, kb. 2,5 km-re Da He falujától, trópusi őserdőben egy délnyugati lejtőn, jó szerkezetű, sárgás talajon. A dús vegetáció miatt kevés fény szűrődik be; az aljnövényzet szinte áthatolhatatlan, kusza. Később a fa környékét a jobb megközelíthetőség és átláthatóság miatt kitisztították. Talán éppen ez lett a veszte.
A nyolcvanas évektől kezdve Yunnanban és Guangxiban tudatos, tervezett kutatómunka eredményeképpen felmérték a vad teafák állományát és a kutatások során ráakadtak néhány, a Bada Tea Királynál jóval nagyobb és idősebb példányra is, de a Bada Shan teafája maradt a hivatalos tea király.
Turistaprogramok részévé vált a fa meglátogatása, amit az is lehetővé tett, hogy nem olyan elrejtett, nehezen megközelíthetőm helyen nőtt, mint a Qiang Jia Zhai, vagy Wuliang, vagy a laoszi határ teaerdejei. A Bada és a Fekete hegy teaerdejeit felmérve összesen 2100 hektárnyi eredeti teaerdőt találtak, amit tavaly óta teljes szedési tilalom véd — ahol tud.
De a királyoknak sem könnyű a sorsa.
1978-ban a teafa mellett emelkedő hatalmas fát villámcsapás érte, és az ráborult a tea királyra, letörve annak teljes felső harmadát. A tea király összetöpöröddött, új magassága 14,7 méterre csökkent. A turistaáradat ia hatalmas károkat okozott; összefirkálták, vágták és vésték a kérgét, amit a helyiek hevenyészett kerítéssel igyekeztek megvédeni.
De a meggyengült immunrendszerű fa sorsát végül a termeszek, más fapusztító rovarok, gombák és az erózió pecsételte meg. 2011-ben a fáról készült képeken már látható, hogy a fa törzse üregessé vált (a turisták PET palackokat hajítottak bele), gombák vették át az uralmat a fa törzse felett. Az üreges törzsben nyilván egyre nehezebbbé vált a tápanyagok felvétele a fa számára, ami a harcot végül 2012 október 9-én adta fel, amikor egy szeles napon kidőlt. A tea király elhunyt.
Igor Seredkin fotója 2012. november 19.
Az utódlás kérdése, vagyis a ma élő legnagyobb és legöregebb tea példány kijelölése nem eldöntött kérdés. Több jelölt között indul a BangWei 1700 éves hivatalos anyafája, a Qiang Jia Zhai 2700 évesre becsült példánya, és újabban számoltak be több lincangi példány rgisztrálásáról, melyeknek korát az előzetes becslések 3000 évre tették.
Nyitólap
A Tea Útja 
HÍREK
