Történelmi teák

Richard Wagner teája

Richard Wagner anyagi körülményei mindig zavarosak voltak, sokszor kétségbeejtő körülmények között élt, vagy egyenesen menekülnie kellett adósságai elől. Legelőször 1859-ben látogatott Velencébe és bár élményei közé tartozott az őt zaklató osztrák csendőrséggel való találkozás is, mégis olyannyira megszerette Itáliát, hogy még többször visszatért, sőt ott is halt meg a Vandramini palotában 1883 február 13-án. Visszatérő látogatásai során leginkább a San Marco kávézóiban állt meg és vagy a Liszt családdal vagy egyedül teát, kávét és időnként whiskyt ivott jellegzetes olasz édességekkel körítve.

1880-ban egészségügyi okokból Palermóba utazott, ahol az angol Ingam-Whitaker család vendége volt, akiknél elmaradhatatlan volt a palota kertjében felszolgált délutáni tea. A palota ma Palermo egyik legdrágább szállodája, a Grand Hotel et des Palmes nevet viseli és ma is látható benne eredeti berendezéssel Wagner szobája. Itt fejezte be 1882 január 13-án 125 éve a Parsifalt, utolsó operáját, amit a mai fiatalok önkéntelenül és tudatlanul a Csillagok Háborúja és a Gyűrűk ura zenei plágiumában élnek át. 1881 novemberétől 1882 januárjáig megint Szicíliában csavarog.

Ramaccában, egy ősi arab városkában, mostohalánya (Cosima Liszt és Guido Hans leánya) Blandine von Bulow vendégeként, aki ide ment férjhez az extravagáns gróf Biagio Gravina-hoz. Ramacca már az egyik legszegényebb vidék, a földművesek Szicíliája, ősi, a puntól, a szikulon át az arabig egymást váltó kultúrák Szicíliája. Wagner szobája az Etnára nézett és itt hallgatta a hazatérő aratók ritmusos, ballagó énekét,  erről mintázta "az aratók himnusza" c. betétet, mire Nietszche dühödt kritikában támadta az immár ősz mestert az opera lejáratásával, a művészet metafizikai átalakításával vádolva és Isten hasbeszélőjeként emlegetve őt.

A hosszú szicíliai tartózkodások örök édes kísérője a tea és a mandula volt. Wagner, mint egy kisgyerek, úgy szerette a mandulát, a marcipánt és a mandulás édességeket. A marcipánnal ízesített fekete teát pörkölt mandulára töltötte, majd a tea elfogyasztása után a puha, édes mandulát is elszopogatta. Mindezt az írott történelmi forrásokon kívül Maria L.-től tudjuk, aki a ramaccai kasély gonnokának unokája és bár idős asszony, ma is él. Wagner az angol barátoktól kapott darjaeelingi teát vegyítette saját ízlésére a marcipánnal és mandulával, de a recept oly sikeres lett, hogy a ház saját különlegességének számított.

1893. június 7-én Strauss a kastély falai között fejezi be ?Guntram? c. Operája második felvonását és a feljegyzésekben az esemény ünnepléseként, no meg a nagy mesterre való emlékezésként újra felbukkan az ünneplő háziaknak és vendégeknek felszolgált tea, amit immár Wagner teájaként aposztrofálnak.

Historikus teáink között szeretettel kínáljuk meg Önt Richard Wagner teájával, ami második szedésű, kitűnő minőségű Darjeeling Marybong teából, marcipándarabokból, és héjazott mandulából áll. A tea aromákat, tartósítószert és színezéket nem tartalmaz. 1 teáskanálnyi teát öntsön fel 100 C^o-os lágy vízzel. A teát nem fontos leszűrni. Kb 2 perc eltelte után öntse csézéjébe, amibe előzőleg pirított mandulát, vagy marcipánt tett. A kitöltött teát még egyszer pótolhatja 100 C^o-os vízzel.

Receptünk a tea mellé: A mandula félholdja Hozzávalók: 500 gr mandulaliszt 100 gr nádcukor 2 tojás 50 gr narancslekvár 50 gr margarin Elkészítés: Minden hozzávalót jól dolgozzunk össze egy üstben, majd egy fakanállal keverjük egyenletesre. A viszonylag fárasztó, ám már édes munka után a tésztából formázzunk legfeljebb 3 cm átmérőjű labdákat. Tegyük margarinnak kikent és sütőpapírral beborított tepsibe, majd 180°C-on süssük kb. 15 percig, amíg a pereme aranybarnává kezd válni. Vegyük ki a sütőből és vékonyan terítsük be szitált porcukorral.