Menghai 7572 érlelt shu puerh tea

  A cég és a modern teatörténelem legfontosabb dátuma 1973, amikor a Kunming és a Menghai Teaüzem közös kutatások eredményeképpen, de végül egymástól függetlenül a már évszázadok óta ismert hei cha teák mintájára kidolgozta a shu, avagy sötét pu'erh gyártásának eljárását. Menghai első sötét teája a "73 vastag tégla", vagy ahogy később hívták: a "Kulturális Forradalom tea téglája" volt. Ezek a préselt teák túlfermentált, túlsütött teák voltak, minőségük semmilyen tekintetben sem felel meg a mai követelményeknek, mégis nagy értéket képviselnek a gyűjteményekben. A tea sikere azonnali és megállíthatatlan volt, már három évvel később központi irányelvben fogalmazták meg az akkor létezett három nagyvállalat (Kunming, Menghai és Xiaguan) részére, hogy növeljék termelésüket és kódolják a termelést. A Menghai kapta a 2-es üzemkódot. A 70-es évek vége felé a cég elsősorban leveles puerh-t gyártott és csupán néhány préselt sötét pu'erh receptet adott közre, ezek voltak a 7262, a 7672, a 7562, a 7452 és a 7572.

A többi recept: 7542, 7532, 7582, stb az évtized végén került piacra. A nyolcvanas évek, általában szinén központi felügyelet mellett a hong-kongi, tajvani, majd a japán piac meghódításával teltek el. 1988-ban ennek jegyében saját márkát " Dayi" hoztak létre, ami egyszerre jelenti a nagy levelű teát és egy szerencse kívánság "jól működő, prosperáló". Ennek középső ideogrammja emblémává válva mára egyedi módon azonosítható tette a Menghai Dayi teáit.

1996-ban a céget a Xishuangbanna Menghai Tea Industry Co. Ltd név alatt privatizálták. 2004. október 25. óta a Menghai Teaüzem a Bowin Corporation tulajdona.

Az itt látható és megkóstolható lepény mára 9 éves és a fent historizált legenda része. A legenda legfontosabb eleme maga a két évezrednél is régebbi yunnani teatermelés, mely történelme során fényes sikereket és sötét időszakokat is megélt. Éppen a Menghai Teaüzem létrejöttét megelőző időkben a pu?erh a túladóztató, nyerészkedő politikának köszönhetően egy-egy tiszavirág életű reformkísérlettől eltekintve gyakorlatilag halott volt. Éppen a Menghai és a Kunming Teaüzem létrejötte jelentette azt a mérföldkövet, ami a ma tapasztalható pu?erh őrülethez vezetett. A két üzem agrármérnökei az elmúlt időszakban elévülhetetlen érdemeket szereztek a kínai viszonyok között példás standardok és minőségi mutatók kidolgozásában. Mielőtt még azt hinnék, valamiféle termelési riportot írtunk megrendelésre, vessenek egy pillantást erre a teára. Ez egy Zhong Cha, azaz kínai tea márka: a fedőpapír tea mintáját Kína jele fonja körbe, nyolcszor ismétlődve. A kínai tea a világ minden tájára eljut ? ez a jelentése.

Kissé megilletődötten vesszük kezünkbe a lepényt, ami celofánba csomagoltan érkezett. belül az eredeti papír csomagolás szinte minden lepényen sérült, növelve a korosodás illúzióját. Ez egy hét fiú lepény, azaz eredetileg hét darabot (7x 357 gramm=2,5 Kg) csomagoltak pálmalevélbe és 12 köteget, mintegy 30 Kg teát egy ládába.

A lepény hátoldala jól láthatóan, nagy, vaskos levelekből áll, a színe pedig bőségesen aranyló rügyekből. Most nem látszik, de tudni kell, hogy a lepény belseje egy harmadik méretsort rejt. A recept 7572 éppen ezt írja le, milyen területről származó, milyen szortírozású leveleket, milyen körülmények között kell fermentálni, majd lepénybe préselni. Állaga majdnem laza, egészen biztosan kézzel (ponosabban kőnehezékekkel) préselték.

A gondosan kimért 6 grammnyi teát kétszer mossuk át - az ördög még a teában sem alszik ? aztán nekikezdünk. Nem kísérem végig az olvasót a kóstolás minden egyes felöntésének, minden kis rezdülésén és színeváltozásán. Legyen elég annyi: a tea kóstolása közben nehéz megszólalni. Nem azért, mert katartikus, lenyűgöző ízorgiában van részünk, hanem mert a tea megfejtése mindvégig rejtve marad előttünk. Biztosan jelen van valamilyen lágyan vastag, csokoládés íz, de folyamatosan azt keressük, milyen jelzővel lehetne illetni a feltűnő, elhalványuló, majd továbbzsibbanó fűszereket. Én nem találtam a megoldást, pedig minden figyelmemet összpontosítottam. A tea mesélt, mesélt, én pedig hitetlenkedve hallgattam.

Nemrégiben egy pu?erh hívővel vitáztam. A vita tárgya a pu?erh korosodása volt. Az közismert, hogy a pu?erh érlelésének pozitív hatásaira véletlenül jöttek rá. Az állandóan változó, hektikus piacon a hong-kongi, tajvani éttermek tulajdonosai magukat védendő, jól betároltak a teából, így vették észre, hogy a raktárról előkerülő érlelt teák íze jelentősen gazdagodott. Vitapartnerem szerint a drámai változás inkább a zöld pu?erhekre jellemző, a sötétek igazából már csak tartják megszerzett formájukat. Ezen az oldalon még visszatérünk erre a témára, most legyen elég annyi, hogy ez a tea születésekor szinte ihatatlanul éles volt, a most tapasztalható, mentás, csípős fűszeresség is ebből az erőből táplálkozik. A kor jól látható a lepény külső oldalának fakuló színein. Pontosan így tompulnak és terjednek szét az ízek a nagypotenciálú teákban az idő múlásával. Mint egy csepp tinta a pohár vízben.

Mi is történt a 7572 eredeti receptjének születési évében? Én 10 éves voltam és úgy gondoltam, 2000-ben 35 leszek, és az már legalábbis elegendő. Ez volt életkilátásaim, várható életem matematikai sarokköve. Mi történt 2001-ben? Túlléptem ezen a matematikán, az eltelt évek itt ízlenek a számban. A Menghai 7572-ben tovább ketyeg életem tea-órája.

Utóirat: a cikk írása közben kezdett zörögni a haraszt és kapott lábra a hír, hogy a Menghai teaüzemet mintegy 200 millió dolláros üzlet keretében felfalta Kína legnagyobb cigarettagyártó óriáshüllője a Hong Ta Shan.  Amit ma megvehetsz, ne halaszd holnapra. A minőségi pu'erh lassan elérhetetlen magasságba kerül tőlünk.