Ai Weiwei: A tea tónusa - Egy tonna tea
 |
|
Ai Weiweit nem kell különösebben bemutatni, különben sem szeretnénk annyit írni, hogy lelógjon az iPadról, ma egy kép többet mond (látszólag), mint amennyit mutat egy hosszú elemzés. Amikor felröppent a hír az új magyar stadionok építéséről, azt gondoltam, hogy a kommunista Kína képes (kénytelen) volt nagy művéhez "integrálni" a hatalommal szembeszegülő, pimasz avantgarde képzőművészt, meg kellett volna hívni őt, vagy más hasonló figurát a debreceni stadion tervezéséhez is, talán lett volna esély arra, hogy valami izgalmas is szülessen a rengeteg pénzből. Aztán most úgy tűnik, hogy Ai Weiwei nélkül is valami emlékezetes születhet és ez már jó.
|
 |
Ai Weiwei: "Annyira sajnálom" Egy antik váza leejtése |
|
|
Ai Weiwei ahhoz a kulturális forradalom utáni első kínai művész generációhoz tartozik, akiket egyáltalán alkalmunk nyílt megismerni, ennek az iskolának a tagjai a "Csillagok", kivétel nélkül hosszú időt töltöttek nyugaton, ott sertepertéltek és tanultak a new yorki művészek között és "szocializálódtak" az új hullám idején, még a posztmodern előtt, vérükben a szabadulás vágya, de nyomokban a tradíció is. A korán felbomlott csoport tagjai mind összművészetet művelő filmrendezők voltak, közülük Ai Weiwei próbálkozott meg a designnal, és építészettel. Bár nem végzett építész, csak művészeti konzultásként tüntetik fel a nevét, de életműve része mostmár a pekingi madárfészek olimpiai stadion és a tsai residence, a letisztult, részletekig kidolgozott új "érzékeny" modern építészet minta épülete. Jellemző ugyanakkor kiállására, hogy a művészi tevékenységet a művészi létet és annak minden megnyilvánulását kezdettől fogva teljes egészében akcióként, egyyfajta kiáltványként fogja fel, ennek keretében a madárfészek tervezésében való részvételt is csupán dizájn akcióként említi, az olimpiát és az azzal kapcsolatos globális ipart és az igyekezetet a kínai rezsim egyidejű nemzetközi legitimációjára elutasította. Ez a legitimáció persze nem tőle és nem is tőlünk függ, és végül ő is megkapta érte a megérdemelt bérét, de tény, hogy hangsúlyozta különállását. Ez a látványosan deklarált művészi kiállás fontos részlet ahhoz, hogy megértsük, hogyan lesz a kínai művészet fiatal csillagából kegyvesztett bűnöző adócsalásért (ez az ügy még ma is tart és sok tekintetben az ouvre része lett) és el tudjuk helyezni életművében az igazi képzőművészeti installációkat, köztük két tea tárgyú művet és a híres "napraforgószemek" című kiállítást a Tate Modernben. Ez utóbbi amelynek híre a magyar sajtót is bejárta, az egyik nagy kínai porcelán központban (a mi oldalunkon is gyakran találkozhatnak a nevével: Jingdezhen) készített kb. 100 millió porcelánból készített "életnagyságú" napraforgómag, ami mégis mind különböző, egyedi, egyedi, kézi festéssel. A hatalmas turbinacsarnokban szétöntött milliárdnyi, a megszólalásig élethű, tömeggyártottságában is egyedi MAG a miliárdnyi lét metamorfózisa beleértve a magon taposó látogatóét is.
|
|

|
|
Kevésbé ismert itthon a képzőművészi pálya kezdetén, 2000-ben Shanghaiban tartott Fuck off szimpóziumban játszott szerepe, ami az új kínai konceptuális művészet egyik első kiállítása volt.
A Fuck off!! kiáltványában az alkotók világosan kinyilvánítják, hogy az igazi művész élete (vad élet) és műve, egy és ugyanaz, továbbá a fennálló hatalom engesztelhetetlen ellefele, mellyel semmilyen körülmények között sem szabad kompromisszumokat kötnie. A fuck off ennek a kérlehetetlen, az egyéni hangot, sokszínűséget, az egyéni és művészi szabadságot mindenhatóként felmutató poszt-modern, poszt-koloniális kor első aktusa volt, ami ma talán még aktuálisabb, mint valaha. A művészet a spirituális felszabadulás eszköze - mondják, éppen ezért elengedhetetlen a mintavétel a múltból, a távolságtartás a jelentől. A fuck off radikalitására jellemző az ott kiállított "magányos vad" című installáció, ami egy üveg terráriumba zárt állati csontvázat és ideggázt tartalmazott, ami bőven elegendő lett volna az összes látogató kiirtására. A fuck off kiáltványa és művészei nem veszítenek lendületükből, elegendő itt Sun Yuan angyalát, vagy legutóbbi "Öregotthon" című installációját idéznünk, amiben a világ politikai és gazdasági hatalmát megtestesítő, de fizikai létüket (és persze kontrollt és valóságos hatalmukatvesztett) vezetői elektromos rokkantszékekben zsugorodnak szánható öregemberekké, miközben a kerekesszékek véletlenszerűen totális káoszban cikáznak össze-vissza.
|
|
 |
|
Sun Yuan - Egy magányos állat
|
|
Ai Weiwei koncept munkái közül két teás installációt mutatunk be teás oldalunkon, az egyik a tea színe, a másik a teaház.
|
|
Az installáció címe szójáték, közvetlenül egy tonna tea, de ugyanakkor a tea színe, pontosabban a tea tónusa, még inkább a tea tónusai. |
|
 |
|
AI WEIWEI Egy tonna tea, 2005 Yunnani tea levelek fa alapzaton 100 x 100 x 100 cm. (39 1/2 x 39 1/2 x 39 1/2 in). igazolással együtt £73,250 áron kelt el.
|
|
Aki teát gyakorol, annak ez a mű persze sokkal egyértelműbb és sokkal több, mint a kortárs művészet ismerőinek és lelkes híveinek. A mű egy köbméter és kb. 1 tonna shu puerh teából áll, ennek még olcsóbb alapanyagot feltételezve is legalább 5-7 millió forint az értéke. Számunkra, akik ismerjük a teát, tehát ez először is egy tonna tea, amit szívesen hazavinnénk. Maga a művész az egyik kiállításon azt mondta, "ne nyúljanak hozzá, legyenek szívesek, de ha mégis úgy gondolják, törjenek le belőle egy darabot és igyák meg". Részemről akkor lenne igazi, ha pár kiállítás alatt tényleg meg is innák. De nem hagyják, mert ez a tea-monolit műalkotás. Megintcsak nekünk, akik teával foglalkozunk nem újdonság a tea közelről szemlélt, sőt teakészítés előtt, közben és után feltáruló mikroszerkezete, különféle tónusai, illatai, ízei, átváltozása, maga a megtestesült pillanatnyi lét, változás. De aki most találkozik először ilyennel, azt is megüti a tea tömegessége, monotonnak tetsző felszíne mögött feltáruló fantasztikus szerkezet és persze illat, ami bejárja mostmár az európai kiállítótermeket is. Tömege, felszíne ugyanazt üzeni, mint a miliárdnyi napraforgómag, ami csakúgy, mint a miliárdnyi blog és lélegzet, hálózatba kötve, tömegességében egyként viselkedik, de egyenként is felismerhető. Megannyi kis tudat lángja remeg. Miliárdnyi létezett élő tealevél vált egységes, etalonszerű formává, mintha csak a mértékegységek múzeumában lennénk. A pekingi madárfészek olimpiai stadion tervezésekor a tervező csapat tagjai az antik kínai kerámia tanulmányozását is felhasználták a szerkezet kialakításakor. A régi kerámiák vonalvezetése, anyagvastagsága a kialakítandó struktúra szilárdságát és lendületét alapozta meg. A "tea tónusai" kockája élő szövetből készült emberi mértékegység, tömegesség és megannyi egyéni lét távolról egybeolvadó, közelről feltáruló szövete. Tökéletesen megfelel a tea szellemének.
Ai Weiwei 4 évvel később egy ébenfa kockát is készített, ez talán jobban segített megértetni, felmutatni az érték tömegét és a tömeg értékét.
|
A tea legyen velünk. |
|
Alább képek Ai Weiwei és a kínai concept art munkáiból. |
|
|
|
|
Hozzászólások
|
|