A kegyelem vas istennője

A Tie Guan Yin teljes őszi kollekciójának felvonultatása a mi hosszúsági körünkön, kereskedelmi szempontból nyilvánvalóan értelmetlen. Mégis úgy érezzük ezek azok a teák, amik egy teaház mércéjének számítanak éppen azért, mert ma már mindenféle előadásban és eredetben megtekinthetőek. Egy kiemelkedő minőségű Anxi, vagy tajvani Tie Guan Yin elérhetővé tétele kötelező mutatvány minden tearajongó számára. Mi az őszi termés teljes keresztmetszetét mutatjuk be, nem olcsón, de ebben a kategóriában nincsenek olcsó teák. (Tessenek felmászni a teraszokra, rögtön kevesebbnek érzik majd a fizetendőt.) Ezek az ízek a legjobb puerhek és japán teák árszínvonalán kóstolhatóak csak meg, de nem is kell belőlük nagy mennyiségeket tartani. Jobb az egy-két adagos kóstolás a lehető legszélesebb spektrumban. Az eltarthatóság és a fogyasztás miatt a legjobbakat nem is szállítják csak egy adagos (7 grammos) kiszerelésben. Ez a fent látható aszott, töppedt, kisborsónyi rögökből összegyúrt ízvirág a savanykás tie guan yin A kategóriája. Ez még nem a csúcs, az még tízszer ilyen messze van, nem árlistákon, hanem a pince egyik rejtett zugában, egy féltve őrzött hordóban - ismerjük ezt a mítoszt. Fogalmazzunk úgy, hogy ez az átlagnál kicsit lelkesebb teafogyasztóknak már ünnep. A többi, az előzőekben ismertetett kategóriához képest mindenképpen az őszi zöld wulongok legjobbjának tekintendő.

Ez a savanykás név meglehetősen bizarr. Elsőre a legtöbb olvasónak biztosan az édes-savanyú mártás, az édes-savanyú ételek, meg az ecetes tojásleves jut róla az eszébe. Nem, ez a wei suán azt jelenti "elfedett savak", kicsit savas.

Ha kezünkbe veszünk, kicsomagolunk egy ilyen híresen ízes teát, az obligát szagolgatás következik, csakhogy nem érzünk semmit. Azt szoktuk mondani, a jó teáknak nincsen illata, ezt pedig úgy kell érteni, hogy az optimalizált tárolás körülményei között tényleg nincs illata. A japán teák hűtőben nyugszanak, szagtalanul, a kínai zöldek dobozát kinyitva sem ugrik ki a kisördög és a Tie Guan Yin egyenesen semmilyen. (A puerh is csak eredeti csomagban, pálmalevélben, nagyobb tömegben, szekrénybe zárva mutatja eredeti formáját.) Egy kis segítséggel, egy előmelegített kannában megrázva gyorsan megoldódik a tea "nyelve". Vaskos, füves, virágos, sóskás telített illathalmaz zuhan vissza a kannába. Egy elmosás után a tea színe is megmutatkozik, rögtön érthetővé válik, miért hívják türkizzöld teának, a fényképezőgépen nem kell semmit igazítani, a zöld teljes spektruma megmutatkozik.

A tea ízei meglehetősen egyértelműek. A teljes aromával szemben itt elcsúszik, pontosabban kitágul az íztartomány a savas-édes felé. Vastagsága meglepő módon a csésze után eltelő időben nem szűkül, hanem tovább gyűrűzik elsősorban az ízhorizont mentén, azaz felfelé a szájpadlás felé csak kivillan, míg lefelé és oldalra folyamatosan dönget, dobol a szánkon egyre mentásabb, csípősebb hangulatban. 4-5 felöntést gazdagon ad, két marokkal szórja elénk átalakuló ízeit, később halványulni kezd arra a szintre, amit a kezdő, vagy csak fontolva haladó teázó még éppen elviselhetőnek tart. Sajátos módon - egyéni fizikai tulajdonságoktól függően - nagyon erősen hat, lesújt, fejbevág, a fejtető a fej többi részéhez képest külön forgó mozgást kezd végezni, a nyak elfárad, míg végül homlokunk koppan a vastag fatálcán. Másoknak meg se kottyan, csak némileg elbódít, de innen nézve érthető a teával kapcsolatos full contact - meditatív összefüggések emlegetése füvek és még inkább füvek irányában. Ma egy pszichiátert kérdeztem mi lehet ennek az oka, erre ő valamilyen receptorok gátlásáról kezdett beszélni, miközben teli szájjal vigyorgott. Tie Guan Yint ivott. "Festékes, fojtogató, tea-fű"

A tea öntete tiszta, ragyogó, zöldes, némi arany árnyalattal. Nyolc felöntés után egyenként vehetjük kezünkbe a kis borsóba sodort, de mostmár gyönyörű, vaskossá nyílt leveleket. A tavaszi tea kigöngyölt titka egy száron 2-3 levelet rejt, itt viszont egyenként szedett, kifejlett, húsos levél rejtette az aromákat. Voltaképpen a legfinomabb, a természet által ízesített teát ittuk.

December eleje van, a tea virágzik, nyílni készülnek a kaméliák. Fülledt, sötét délutánokon elröpít az ősz virágos, telített teája. Most ez van tavaszig. Jöhet a dér, a fagy, a klímaváltozás, beburkolóztunk teatereinkbe. Meglepetésként jól áll hozzá néha nemcsak gondolatban egy pohárnyi, gazdag, elfedett savakkal telt, virágos, fehér bor.

Ha Tie Guan Yint ízlelünk, nem a szomjunkat oltjuk, hanem kultúrát és életet szívunk magunkba. A Tie Guan Yin egy új teakorszak kezdete, amikor a világ lassan kinyílik az igazi, magas minőségű teák felé. Hisszűk, hogy egyre többen lelik majd örömüket ebben.

Ha van kedve, tegyen egy túrát Tie Guan Yin katalógusunkban, amit józanabb pillanatunkban állítottunk össze.